Sütimüti

Túlélőkészlet az édesszájúaknak

2012-01-29T14:44:00.001+01:00

Majdnem mindenki imádja az édességet. Ki csokiban utazik, ki a Haribo békáiban, teljesen mindegy, ezt bárki imádná.

Virágos, vízcseppes makrofotók

2012-01-17T09:47:00.001+01:00

Gyönyörűszép makrofotókra bukkantam szörfölgetés közben. Nagyon tetszik ez a stílus, remélhetően lesznek nekem is sikereim ebben a műfajban. Mindenképpen szeretném megosztani veletek ezt a pár szépséget, amiket Eibo Jeddah készített. Szerintem pazar képek ezek, de javítsatok ki, ha tévedek.

Szép cica

2012-01-17T09:35:00.004+01:00

Csak mert szép ez a kép és mert szeretem a cicákat.

Loomi lámpa projekt on!

2012-01-16T16:31:00.001+01:00

Időről időre mindig összeszedek mindenféle kézzel készíthető “vackot”, gondosan elraktározva a gépen várják a sorra kerülést, ami viszont nem érezési sorrendben történik, hiszen tegnap fedeztem fel egy klassz, könnyen kivitelezhető mégis roppant mutatós lámpát, a loomi-t, amit huzamos időn belül el is készítek.

Amire szükség lesz, az papír, valami vastagabb, de nem karton… illetve maga a lámpa szerkezet. Az a jó az egészben, hogy nem szab határt a képzeletünknek, hogy pontosan hogyan nézzen majd ki a lámpa, mivel olyan színűre festjük, rajzolgatjuk, lyukasztgathatjuk, toldozhatjuk és foltozhatjuk, amit csak ki tudunk találni. Persze inkább hangulatvilágításra alkalmas, mint egy egész szoba erős fénnyel való elárasztására, de itt egyébként is inkább a megjelenés a fontos, mint a funkció.

ITT a komplett leírás, és minden instrukció, ami az elkészítéshez kell.

Reményeim szerint, 1-2 héten belül én is gazdagabb leszek egy ilyen remek és mutatós tárggyal, amit persze majd prezentálok itt. Addig is, ajánlom mindenkinek, mivel tényleg nem egy drága és nehezen kivitelezhető dologról van szó.

Terry Border az új kedvenc zsenim

2012-01-15T21:07:00.001+01:00

Csak szörföltem, kattingattam, egyet ide, egyet oda, és bám!, ismét valami zseniálisra bukkantam. Iszonyat egyszerű a séma, mégis ötletes, vicces, sokszor sokat mondó és egyszerűen nagyszerű.

Összeszedtem párat, de ITT még több van.

Gondoltad volna...

2012-01-13T08:49:00.002+01:00

...hogy ez csak egy festmény?

Egy csésze teát?

2012-01-11T21:22:00.001+01:00

A legcsodálatosabb dolgokat a kreativitás alkotja.

Fogadalmak

2012-01-10T19:12:00.001+01:00

Kicsit sablonos lenne azt mondani, hogy boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok, szerintem ennél azért célzottabb, személyre szabottabb dolgokra van szüksége az embereknek, mikor évszámot váltunk, és új naptár után nézünk. Ezért is bonyolódnak bele az emberek olyan fogadalmakba, amikről azt gondolják, hasznukra válna, gondolok itt káros szenvedélyekkel való felhagyásokra, diétákra, lustaság leküzdésére, jobb iskolai/munkahelyi teljesítmények elérésére.

Az emberek átlagosan előszeretettel tesznek mindenféle fogadalmakat az új évek elején, de persze saját és mások példáin is tudjuk már, hogy ezek hamar a ködbe vesznek. Jómagam nem szoktam ilyesmikkel stresszelni magam, szerintem nem új évhez kötött az, hogy min akarunk változtatni az életünkben. Miért ne lehetne letenni a dohányt május közepén? Vagy ledobni pár kilót szeptemberben…

Talán a siker ott leledzik ezeknek a fogadalmaknak a teljesítésében, ha egyszerűen csak máshonnan közelítjük meg a dolgot. Szerintem kapásból jobb, ha nem azt mondjuk, megfogadtunk valamit, hanem azt, hogy célokat tűztünk ki. Természetesen egy körülbelüli teljesítési dátum azért nem árt, ha körvonalazódik bennünk, sőt, ha több mindent is elérni vágyunk, akkor osszuk azt el az év egészére. Állítólag az is segít, bár én még nem próbáltam, ha közösen igyekszünk teljesíteni a vállaltakat. Ha pedig nem sikerül, elkeseredni nem kell, de azért nem árt átgondolni, hol rontottuk el, és hogyan lehetne esetleg kijavítani.

Mindenesetre, célokat kell adnunk az életünknek, vegyesen nagyokat és kicsiket, elvégre az utóbbiakat könnyebb elérni és a sikerélmény mindig motiválóan hat.

A tetovált lány

2011-12-29T11:56:00.001+01:00

Nem új keletű nálam, hogy szeretem a tetoválásokat. Mindig is tetszett az önkifejezés ezen igen ősi formája. Persze nem egy agyonvarrt test az álmom, de határozott elképzelés mindig is élt, és még él is bennem azt illetően, hogy nekem egyszer lesz egy.

Sok szép tetoválást láttam már, de engem mégis mindig az olyanok vonzottak, amiknek van érzelmi jelentése. Például a maori tetoválásokat kifejezetten lenyűgözőnek vélem, egyediek és különlegesek, számomra viszont nem bírnak különösebb érzelmi értékkel. Viszont egy a családot, szeretetet jelképező varrás inkább esélyes. Mivel elég családcentrikus vagyok, így nem is volt kétséges, rájuk emlékeztető, őket és a szeretetem jelképező tetkó kell. Az utóbbi egy-két hétben igencsak ráálltam a témára, olyannyira, hogy végül át is estem a tűzkeresztségen, felvarrattam életem első tetoválását.

Sok dilemma övezte a varratásra ítélt képet. Eleinte még annak kellett körvonalazódnia, hogy egyáltalán hova kerül. Semmiképp sem akartam feltűnő vagy olyan helyre, ahol jómagam nem látom, csak ha kicsavarodom a tükör előtt, így olyanok mint hát, derék és környéke rögtön kizárásra került. Végül a csukló bizonyult a legjobb választásnak, habár nem a legközkedveltebb célhely. Igényem, miszerint könnyedén elérhető, de el is takarható legyen, ezzel a hellyel azonosult. Ezek után jött a nehezebb rész. Rengeteg, de komolyan, szó szerint több ezer(!) képet nyálaztam át, és több tucat tetsző tetoválást (hopp egy alliteráció) töltöttem le. Ezek nagy részét csak azért, mert nagyon tetszett, de tudtam, nem nekem való. Végül elhatároztam, maradok az egyik alap ötletemnél, nem variálok, egyszerű, kicsi, és kedves tetkó lesz. És két napja meg is született:

Welcome in my skin, forever. ^^

Valahányszor rá nézek, jó érzéssel tölt el. Vidám és kedves, mint én. Tudom, hogy soha nem bánom meg, jobb választás nem is lehetett volna.

Magáról a varrásról annyit, hogy a Testimesék Tattoo Stúdióban készült, és meglepően jól bírtam. Ismervén magam és az alacsony fájdalomküszöböm, sokkal rosszabbra számítottam, főleg hogy a csukló érzékenyebb helyként van megjelölve, viszont rá kellett döbbennem a kontúr készítése közben, hogy még élvezem is. Persze a színezés kicsit fájdalmasabb, de az egész maga olyan volt, mint a száztű szúrás, vagy egy epilálás (persze kicsit intenzívebben és kisebb helyre koncentrálódva). Az alkotó végigmosolyogta és nevette azt a mindössze 8 percet, míg készítette a tetoválást. Roppant cukinak tartotta, és fogadott arra is, hogy lesz ott még majd más is varrva idővel. Nos, nem téved, az biztos, de egyelőre ennyi elég. Ha korábban nem is, akkor lesz új, ha babám születik.

Addig is gyönyörködöm benne, és élvezem a jó érzést, amivel a látványa eltölt.

Idéztem

2011-12-23T15:00:00.001+01:00

“Egy kutyának nem kell luxus autó, se hatalmas ház se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy, ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szertetettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy az különleges?”

Marley meg én

Hobbifotós születik

2011-12-23T13:59:00.001+01:00

Az első gépünk óta, ami valamiféle analóg csoda volt, amihez természetesen nem értettem, de hevesen kattingattam, azóta szeretek fényképezni. Sosem értettem a fotózáshoz, és nem is volt sose megfelelő eszközöm, egészen mostanáig.

Végre eljutottam odáig, hogy szert tegyek egy klassz masinára, amin megtanulhatom a fényképezés alapjait, igazi hobbi fotós lehetek, amilyen mindig is lenni akartam. Elképzeléseim szerint művészi fotók fognak születni, de lehet nem, és talán az utóbbi valószínűbb is, de azért majd próbálkozom.

Tehát, a választás nehéz dolog, főleg ha az ember nem ért a gépekhez. Mi a különbség a digitális és az optikai zoom között? Mik az ISO értékek? Mire jó a fehéregyensúly? Rekesztartomány, zárkioldás, expozíciókompenzáció és még mindenféle kínainak tűnő cucc. Jó, ha az embernek van olyan ismerőse, aki tud ebben segíteni, ha viszont nincs, akkor kénytelenek vagyunk utánanézni (éljen az internet) vagy boltokban kérdezősködni.

A nézelődés, utánajárás, és hozzáértő ismerősök kifaggatása után végül sikerült kiválasztanom a megfelelőt. Íme:

Fujifilm FinePix S4000. Főbb jellemzői:

14 megapixeles CCD szenzor
30x optikai zoom
Mozgó panoráma mód
720p HD videofelvétel, 30 kocka/mp
Arcfelismerés és képkereső funkció
Pislogás észlelés és mosolyra induló expozíció

Fuji FinePix S4000

Az igazság az, hogy elsőnek egy Nikon L120-asba lettem szerelmes, de sajnos a márkát meg kell fizetni, s bár szexi a gép, kevesebbért jobbat kapok. Így marad a Fuji, amit két ünnep között be is szerzek, utólagos kariajcsi magamnak.

Természetesen nem fukarkodom majd, és megosztom a nagyérdeművel a géppel szerzett tapasztalatokat, és feltétlen feltöltök képeket is, márha azok publikálásra érdemesek lesznek.

Karácsonyfák kicsit másképp

2011-12-18T19:59:00.001+01:00

Alig egy hét, és helyükre kerülnek a most még csak az árusoknál vagy már a garázsban, pincében, sufniban árválkodó fenyők. A szokásos luc és ezüstfenyőktől eltérően íme néhány egyéb megoldás, egy csokor fa nélküli karácsonyfa.

Karácsonyi kaktusz gondozása

2011-12-18T16:26:00.001+01:00

Mindig is vallottam magamról, hogy nem értek a növényekhez, ez alatt a szobanövényeket értem. Nálam még a kaktuszok is kiszáradtak, így hát nem is próbálkoztam soha semmivel, egészen mostanáig.

Egy egy szép növény feldobja a hangulatot, és ha megfelelően gondozzuk, akkor szép éke lehet egy szobának. Az utóbbi időben egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy Hudini a hörcsög mellett még más élőlényekkel is osztozzak a szobámon, így került hozzám egy, majd még egy lepkeorchidea, ami az utóbbi években nagyon nagy népszerűségnek örvend. Sajnos mint utóbb kiderült, elsőre nagy falat volt a két orchidea, de szerencsére nincs még minden veszve, most a lassú gyógyulás útját járjuk, remélhetőleg sikerül majd gatyába rázni őket.

Node, új lakó érkezett a napokban, egy karácsonyi kaktusz személyében. Korábban volt már ilyen növényünk, gyönyörű vörös virágokat hozott, imádtuk is, de végül nem bírta a lakás klímáját, vagy csak rosszul lett gondozva. Ezt a sorsot elkerülendő, utánajártam, hogyan is kell gondozni helyesen.

A wikipédia és egyéb oldalak szerint elég igénytelen növény ahhoz, hogy a helytelen gondozást is átvészelje, viszont ha szépen, és sokáig virágozva akarjuk látni, akkor nyáron kevés vizet és tápanyagot kell adni neki, ez idő alatt a levelei fejlődnek, és kialakulnak a bimbók. Ősztől 15-22°C között ajánlott tartani, és virágzásig mérsékelten kell öntözni. Ha ügyesek vagyunk, karácsony körül borul virágba. Ez idő alatt viszont lehet bővebben locsolni, de a víz sose álljon alatta, érzékeny a rothadásra. Két öntözés között ne száradjon ki a föld, érdemes naponta picit locsolni. A fejlődő növényt nem ajánlott forgatni, mivel fontos hogy a fényt mindig ugyanabból a szögből kapja. Nem szabad tűző napnak kitenni, de világos helyen tartsuk, szereti a fényt.

Az én drágaságom, jelenleg így néz ki, remélem az ünnepekre kibontakozik.

Őrült, dilis, szerelem.

2011-12-14T13:10:00.001+01:00

Nem is tudom, hogyan írjak róla, mivel nem akarom lelőni a poénokat, amiből bőven jutott ebbe a klassz filmbe. Üdítő volt látni, hogy ez valahogy kicsit másabb, mint máskor, mint más romantikus vígjáték. Tele van humorral, grat a forgatókönyvíróknak, jó kis párbeszédeket hoztak össze. Vannak tipikus, romantikus filmes klisék is persze, kis szerelemmel meg naggyal, fájóval és boldoggal, meglepővel és érdekessel, de mégsem az a tipikus; “ááá, most ez fog jönni”.

A színészgárda klassz, imádom Emma Stone-t a Könnyű nőcske (Easy A) óta, klassz a stílusa, kicsit a korai Lindsay Lohan-re emlékeztet. Ryan Gosling mindamellett, hogy szívdöglesztően jól néz ki a filmben, szintén nagy kedvenc a Szerelmünk lapjaiban (The Notebook) nyújtott megható, hős szerelmes alakításáért. Steve Carell pedig már jó néhány filmmel ezelőtt meggyőzött arról, hogy a megfelelő hivatást választotta magának.

A történet három szerelemi szállal foglalkozik; egy válságba jutott házasságról, egy friss, intenzív szerelemről és bizony a fiatalabb generáció sincs elhanyagolva, a kamaszszerelem is felüti a fejét. Ahogy a cím is mutatja, nem őrült, dilis szerelmesekről van szó, hanem őrültekről, bolondokról és a szerelemről, ami a közös szál.

A film nem nyáltól csöpögő, hanem humoros, szórakoztató alkotás, felüdítő az utóbbi idő sok gagyi filmje után, így bátran ajánlanám mindenkinek.Kicsiknek, nagyoknak, fiúknak és lányoknak.

Őrül, dilis, szerelem

Gasztrotúra–Döner Gyros Ételbár

2011-12-13T12:53:00.001+01:00

Jó szokásomhoz híven továbbra is folytatom gasztrokalandjaim beszámolóját, és végre van alkalmam bemutatni nektek egy olyan ételbárt, amihez az eddig bemutatottak fel sem érnek.

Pár hónapja már, hogy kedves párom felhívta a figyelmem a Dönerre, amit a Segner téren találunk. Sosem voltam nagy gyros rajongó, még az eredeti görög gyros sem lopta be magát a szívembe, de ez, nos, ez pazar. Igazi török gyros.

A kajálda helyisége nem túl nagy, de sosem éreztem annyira kicsinek sem, hogy ez zavaró legyen. Tiszta, kellemes, egyszerű hely, ahol rálátásunk van arra, hogyan készül a mennyei manna, aminek az illata körbelengi a helyet. Nem hiába mondom ezt, mert tényleg isteni amit ott adnak. Aki elsőnk tér be, az talán drágának találhatja az árakat, mivel egy fél tál gyros kerül majd 1000 Ft-ba, viszont itt kell megjegyeznem, hogy a fél tál a megfelelője egy normál, kiadós tálnak. Ha egy hétig éheznék se mernék bevállalni egy normál adagot. 10 alkalomból ha 6x sikerült már egy szuszra megenni egy fél tál gyrost, lehet sokat mondok. Nem csak a tál, de a pitás és a bucis gyros is nagyon finom. Nem spórolnak semmivel sem; bőségesen adnak húst, friss salátát, zöldségeket és a krumpli is mindig ropogós és finom. Mindezt megöntözik egy olyan öntettel, aminél finomabbat még életemben nem ettem. Elsősorban a gyros a fő specialitás, de nagyon finom hamburgereket és tortillát is árulnak. A dönerburgrt kifejezetten ajánlom.

A kiszolgálással soha semmilyen gondunk nem volt, kedvesek az ott dolgozóak. Legtöbbször házhoz rendelünk. Sajnos a rendelés nem ingyenes, 300 Ft, de még mindig azt gondolom, így is megéri, pláne, hogy igen hamar leszállítják a rendelést. Átlagosan 30 percen belül itt van a futár, még csúcsidőben is.

Összességében azt kell mondjam, a kedvenc helyünk lett a Döner Gyros, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy számtalan alkalommal ettünk ott illetve rendeltünk itthonra. Soha semmilyen gond nem volt velük. Aki még nem próbálta, annak feltétlen ajánlom, ha jó gyrosra vágyik.

Étel: 10/10 – Laktató, finom, friss. Szerintem a szósz a legjobb benne, amit sosem spórolnak ki.
Környezet: 8/10 – Lehetne nagyobb is, de végül is megfelel.
Kiszolgálás: 10/10 – A futár mindig hamar ideér, és eddig mindig ugyan az volt aki kiszállított. Az ételbárban is kedvesek, barátságosak.
Ár: 9/10 - Nem mondható olcsónak, az biztos, viszont szerintem igazán megéri az árát.
+ 1 pont: Mivel mi szeretünk házhoz rendelni, ezért a plusz pont a gyors kiszállításért jár.
Összesen: 10/9,5

DIY: Karácsonyi dekoráció papírból

2011-12-12T16:03:00.001+01:00

Bár nem vagyok nagy karácsonyozós, de ez az ünnep épp alkalmas arra, hogy az ember kicsit kreatívkodjon, miközben teledekorálja a lakást. Vannak a megszokott karácsonyi dekorok, adventi naptárak, ajtódíszek, amiket beszerezhetünk mindenféle üzletből, de akár magunk is elkészíthetjük őket.

A DE Infó karán találkoztam az alábbi papír dísszel, aminek az elkészítését neten is megleltem. Elég egyszerű az elkészítése, mindenféle színben és méretben előállítható. Csak pár színes papír kell, egy olló és tűzőgép.

Íme az én változatom, amit már fel is aggattam a szobámban. És ha már így belejöttem a dekorálgatásba, a korábban említett nyaklánc tartóm is kicsit feljavítottam.

Egyébként használat közben jöttem rá, hogy nemcsak nyaklánc, de karkötő és óra tárolására is kiválóan alkalmas.

Moderálás

2011-12-12T11:06:00.001+01:00

Nagyon sok olyan emberrel találkozunk életünk során, akik képtelenek kordában tartani az indulataikat, akik képtelenek kulturált, érett és értelmes ember módjára viselkedni. Jómagam sajnálom ezeket az embereket, szánom őket, hogy nem kaptak megfelelő nevelést, hogy olyan emberré lettek, amilyenné.

Az internet korában ezeknek az embereknek maga a Kánaán, hogy itt-ott névtelenül, az anonimitás védelme mögé bújva s azt kihasználva mocskolódhatnak akár joggal akár anélkül, bár még mindig úgy gondolom, ha valaki jogosan szólal fel, az tanult ember módjára teszi. Mint ahogy mások is és én is vallom; ku**a anyázni kulturáltan, okosan is lehet. Megteszik ezt azok, akik értenek ehhez, akik képesek felmérni azt, hogy ha obszcén utat járnak, saját magukról adnak degradáló minősítést.

Jómagam nem vagyok támadó, agresszív típusú, ócsároló ember. Szerencsés vagyok, mert jó neveltetést kaptam, és megtanultam, hogy soha sem célravezető, ha szitkozódunk. Inkább gyengeség. Annak az egyértelmű jele, hogy az illető nincs észérvekkel felfegyverkezve, nem tudja nyomatékosítani a véleményét, mert annak nincs érdemi tartalma. Ilyen emberekkel pedig vitázni sem lehet, pedig annak is megvan a maga művészete, és menete, anélkül, hogy egymást a felek sértegetnék.

Tehát vitázni, véleményt nyilvánítani ész érvekkel lehet igazán, de sokan ész hiányában érvekkel sem rendelkeznek.

Amikor túlcsordul a szív

2011-12-11T14:45:00.001+01:00

“Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,

csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”

Pablo Neruda

Lista

2011-12-10T15:13:00.001+01:00

Biztos mindenki vágyik olyan dolgokra, amiről tudja, hogy nincs igazán szüksége rá, valószínűleg többet lenne a szekrényben, mint használatban, de mégis szeretnénk, ha lenne, és ha egy évben 3x kedvet kapunk hozzá, az egyből elérhető legyen. Íme 10 ilyen cucc:

Magic 8 ball. Az a bizonyos gömb cucc, amit filmekben látunk néha. Eldöntendő kérdéseket tehetünk fel neki, majd megrázás után véletlenszerűen rövid válaszokat dob ki, úgy mint pl. “talán, semmi esetre sem, felejtsd el, naná” stb. Jól jönne olykor, mikor nem tudom eldönteni, érdemes-e aznap felkelni.
Hagyományos, régi írógép. Mindig is vágytam egy ilyenre, talán írói vénám miatt, talán csak azért, mert nagyon klassz, vagy csak azért, mert imádom a hangot, amit a leütések adnak ki.
Egy akusztikus gitár. Nos, pengetném néha a húrokat, így jól jönne. Kezdetben a lelkesedésem oly nagy lenne, hogy némiképp tanulnék is játszani, de utána valószínűleg csak jammelnék.
Festőállvány és hozzá festő kellékek. Kreatív elmém néha szárnyalna, ha lehetne neki, és összepacsmagolnék egy két festményt, hátha kiderülne, zseni vagyok.
Babzsák fotel. Nem nagyon tudnám hirtelen hova tenni, mert nem sok hely van a csöpp kis szobámban, de akkor is szívesen lazítanék néha napján a babzsákba süppedve.
2 soros, retro görkori. Egyszer volt egy, de nem volt igazán alkalmam használni és élvezni, akkoriban az itteni utcák állapota elég gyér volt, meg kicsit cikinek is találtam volna vele utcára menni, pláne társaság nélkül, de ma már más a helyzet. Elgurulgatnék erre-arra.
Diavetítő. A régi féle, klassz diafilmekkel. Volt anno nekünk is, és imádtam. Gulliver utazását és a Ludas Matyit 100, ha nem többször láttam. Szeretek nosztalgiázni, és a diavetítés mindig kellemes emlékeket ébreszt bennem.
Zsebóra. Igaz, hogy olykor még hadilábon állok az analóg órákkal, és a zsebórák sem kifejezetten lányos dolgok, de nekem mindig is tetszettek.
Retro vezetékes telefon. Tudjátok, olyan tekerős tárcsázóval. Igaz, évek óta nincs vezetékes telefon a házban, tehát rendeltetésszerűen nem is tudnám használni, de nem is baj, inkább dísznek kellene.
Tamagotchi. Mindig is szerettem volna, de sose kaptam.

Szíjjá’ gázt!

2011-12-01T15:52:00.001+01:00

Már a kezdetektől viharos a kapcsolatom a Tigázzal, de ami sok, az tényleg sok. Ismét méltatlanul, jogtalanul akarnak megfizettetni olyasmit, amit nem kéne, illetve már rég megtettem.

Természetesen bementem kedves, empatikus és jól képzett kollégákkal ellátott ügyfélszolgálatukra, reklamálni. Elmondtam a problémám, mire máris szembetaláltam magam a tipikus tigázos fejjel, amiről ordít, hogy “LESZAROM MI A GONDOD, FIZESS BA**MEG”. Vidám és tavasziasan könnyed csevejünk alatt harmadszor is felszólítottam, hogy ne legyen már paraszt (persze nem ezekkel a szavakkal) és ne vágjon bele állandóan a szavamba, hallgasson már végig mire hirtelen elborult az agyam, ördögi és egyben pszichopata vigyor ült ki az arcomra - amolyan Hannibal Lecter féle - felálltam, átugrottam az íróasztalán, megragadtam a tarkójánál fogva, a karját hátrafeszítettem, s addig vertem a fejét az asztalába, míg az egy elgázolt macskatetemre nem kezdett hasonlítani, és egy négyzetméteres körben minden csupa vér nem lett. Ezek után vérrel és agyvelővel borított arccal, de önelégült vigyorral hagytam el az ügyfélszolgálatot. Mission complete, gond letudva.

Na jó, nem is, szimplán ültem tovább (de azért buli lett volna, mi?) és próbáltam elmagyarázni, hogy rohadt egy szemét és undorító dolog, amit művelnek. Egyre idegesebb lettem, míg végül mondtam a csókának, azonnal adjon vissza minden papírt, s miután ennek eleget tett, megköszöntem kedves segítségét, és otthagytam a francba.

A történetnek még lesz folytatása, mert ezt nem lehet szó nélkül hagyni… csak sajnos hiába, úgyis nekik lesz igazuk, mert ők A Tigáz, akik nem szégyellik lenyúzni az összest bőrt a fogyasztókról, és még a lelkület is eladják suttyomba.

10 elgondolkodtató tény a bolygónkról

2011-11-28T19:21:00.001+01:00

A halászterületek 3/4-e kimerült, megcsappant vagy vészesen fogyatkozik. Ilyen tempó mellett 2050re nem lesznek halak a tengerekben.
Nyugat Indiában a kutak 30%-a kiszáradt.
Las Vegas lakosai a világ legnagyobb vízfogyasztói. Az ott élő emberek átlag napi vízhasználata 800-1000 L.
Haiti hegyein 2% maradt meg az erdőkből.
A világ szegényeinek fele forrásokban gazdag országokban él, mégsem fér hozzájuk. A javak fele a világ 2%-nak tulajdonában van.
Az éhínség majdnem 1 milliárd embert érint.
A globális felmelegedés hatásának köszönhetően az elmúlt 40 évben 40%-al vékonyabb lett a föld jégsapkája. 2030-ra mind eltűnhet.
A Grönlandon jégbe zárt vízkészletek felolvadása majd 7 méterrel emelhet a vízszinten.
Az elmúlt 15 évben mérték a legmagasabb hőmérsékleteket.
2050re legalább 200 millió ember kényszerül elhagyni otthonát a klímaváltozás miatt.

Az emberiségnek alig 10 éve van rá, hogy visszafordítsa a bolygónkat lassan tönkretevő folyamatokat.

Forrás: Home (2009)

Tucatteszt szerint

2011-11-28T15:27:00.001+01:00

“Te egy Sokszínű lány vagy!

Érzékeny vagy és elgondolkozó. Talán olykor lobbanékony is, sőt az is előfordulhat, hogy türelmetlen. Időnként bizonytalannak tűnhetsz, mert nem képviseled a véleményed elég határozottan. A szíved teli álmokkal és harmóniával, ezért előfordul, hogy szórakozottan siklasz át minden felett, ami kevésbé érdekel. Pedig jó lenne, ha gazdag képzelőerőd kitartással is párosulna, így hosszú távon még az önbizalmad is tovább erősítheted. Te vagy az, akit kedvelnek a társaságban ízlése és szellemessége miatt, úgyhogy igazán nem szenvedhetsz kisebbrendűségi komplexusban.”

Óh, köszi köszi köszi, nos, mit is mondjak? Így van!

Egy kis szívmelengtő cukiság

2011-11-27T19:12:00.001+01:00

Visszaszámlálás elindítva!

2011-11-27T18:11:00.001+01:00

Ma 16 órakor Debrecenben a Kossuth téren ünnepélyes keretek között felkapcsolták a karácsonyi díszkivilágításokat, és örömködtek egy sort a jelenlévők, hogy advent és vasárnap és karácsony ésatöbbi.

A bódék szépen katonásan felsorakoztak, az árusok befészkelték magukat az elkövetkezendő egy hónapra, már csak egy közepes adag, jó minőségű havacska kell alapként, némi nagypelyhes hóesés, nuku szél és jöhet a romantikus körséta meg a forralt bor és a kürtős kalács sok fémpénzért.

Challenge accpeted!

2011-11-25T09:21:00.000+01:00

Szeretem a kihívásokat, kreatív cuccokat, szeretek új dolgokat kipróbálni, kísérletezni, és főzőcskézni. A következő projekt ezeket mind magában hordozza. Íme a baconpalástostükörtojásamerikaipalacsintacsizmában! Én csak így hívom magyarul, egyébként bacon egg pancake cups. :)

Elméletileg így fog kinézni. Gyakorlatilag meg majd kiderül a hétvégén. :)

Bűnös vonzalom a kis zöld robot iránt

2011-11-24T15:19:00.001+01:00

Töredelmesen bevallom, sose követtem figyelemmel, hogy mi a legújabb kütyüs újítás. Az Android is eleinte csak egy ködös fogalom volt, míg végül az én tudatomba is beszivárgott, hogy az okos telefonok tényleg okosak, bár fenntartásim még mindig vannak velük kapcsolatban, bár ezt inkább az ismeretlentől való ódzkodás okozza.

Szóval, épp Loca új posztját csekkoltam az Android és közte lévő kapcsolatról, miközben az első sorokat olvasva arra jutottam, hogy én is épp így vagyok a témával, mint Ő. Nem kell az nekem, minek?! Meg egyébként is, van jó kis cuki Champ telóm, amit kaptam nyáron, miután drága Samsung E250-em 4 év hű szolgálat után kilehelte a lelkét. Nem volna az árulás, ha lecserélném, alig pár hónapos együttlét után?

Valamelyest még mindig azt érzem, nincs szükségem nekem Androidos telefonra, mégis csábít az a sok alkalmazás, amikről eddig olvastam/hallottam. Az igazság az, hogy igényeimet szinte teljesen kielégíti mostani kütyüm, node bele is köthetnénk abba, hogy SZINTE teljesen, azaz mégse tökéletes.

A vonzalom növekedésével arányosan nő a dilemmám is, viszont a legfőbb kérdés még mindig az; szükségem van nekem rá?

Ha ezen kérdés mögül szemlélem a dolgokat, egyből a Harcosok klubja c. zseniális alkotás jut eszembe, mely filmnek komoly mondanivalója van a fogyasztói társadalomról. Dolgozunk, hogy aztán a pénzünk olyasmikre költsük, amire valójában nincs szükségünk, mégis megvesszük és sodródunk a társadalmi elvárásokkal, miszerint az a valami az márpedig kell, és pont.

Másrészt mi van, ha én akarok sodródni? Ha az a valami nekem akkor is kell, ha valójában nem is kell? No de ez már pszichológia, a többi meg a jövő zenéje.

DIY projekt – vállfából nyaklánctartó

2011-11-23T18:27:00.001+01:00

Mi is az a DIY? Angol mozaikszó, a Do It Yourself, azaz csináld magad rövidítése. Ha DIY-ről van szó, akkor az egyértelműen valami kreatívkodós dolgot takar, jómagam pedig mindig is vonzódtam az ötletgazdag dolgokhoz.

Az alábbi okosságot igazság szerint egy ismerőstől nyúltam, aki Facebookon osztotta meg a nagyérdeművel alkotását. Egyrészt az ötlet egyszerű ugyanakkor nagyszerű, másrészt a hozzávalók előzetes felkészülés nélkül is megtalálhatóak az otthonunkban. Csak egy fa vállfa, némi szalag, valamilyen anyag – akár mintás akár egyszínű - pár szeg és egy kalapács.

Nekem épp kapóra jött az ötlet, ugyanis ékszer elhelyezési gondjaim vannak. Nem mintha olyan sok lenne, pusztán zavar, amikor egy kupacot, átláthatatlan csomót alkotva összegubancolódik pár nyaklánc a szekrényen.

Íme az eredeti ötlet, Loca keze műve:

S lám az én, rögtönzött alkotásom:

Egyértelműen az eredetit sokkal jobbnak ítélem meg, mivel nem találtam meg a megfelelő alapanyagokat, mikor az enyém készült, viszont nagyon el akartam készíteni. Hamarosan beszerzem az elképzelésemnek megfelelő cuccokat, és újraalkotom.

Pár jó tipp a nyakunkba

2011-11-23T13:06:00.000+01:00

A küszöbön áll a tél, így a sok vastag pulcsi és szövet kabát mellett a sálak is előtérbe kerültek. Az alábbi videó 25 különböző módot mutat be, hogy hogyan is viselhetjük a nyakmelegítőket. Egy némelyik szerintem szinte funkcionalitását veszti az adott viselési módban, bár ez a napjainkban, mikor sokszor inkább kiegészítőként dobjuk magunkra a sálat, mintsem mert hideg van, egyáltalán nem számít. Személyes kedvencem a The magic Trick 2:35 körül. :)

Welcome home!

2011-11-22T22:05:00.001+01:00

Lám, visszatértem! Ismét karakterek alkotta egységbe, azaz szavakba, mondatokba verbuválódnak a gondolataim. Aki nyomon követte blogger tevékenységem, annak némi hiányérzete lehet a bejegyzések számával kapcsolatban. Töröltem őket, tiszta lap van érvényben.

A blog 2009 nyarán született, és több száz bejegyzéssel gyarapodott egészen idén augusztus végéig, mikor is letettem a lantot, és töröltem a blogot.

Az akkori törlés elhatározása is pillanatok műve volt, mint az is, hogy most visszatérek. Tanulva, okulva eddigi bloggerkedésemből, amit többnyire az egoblog irányvonala szabott meg 2 éven át, most ettől eltérni kívánok. Persze mondhatnám azt is, hogy ez egy komplex blog lesz innentől, de ugyan, ki használ ilyen szavakat. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a magánéletem kizárásra kerül, viszont a várható témák igen sokszínűnek ígérkeznek.

Nincsenek elvárásaim sem magammal sem az idelátogatókkal kapcsolatban. Amikor írok, írok, aki hozzászól a témához, az hozzászól. Taht’s all!